fotoabszurd

Egy fotóból kerekedik egy történet...

Utolsó kommentek

  • Simone Lewis: תודה רבה. עם האהבה הסוכן (2011.02.17. 09:10) 3D
  • GuloGulo: Ez tök jó lett. A szélmalomharcról még olvasnék majd. Leginkább a szabályai érdekelnek. (2011.02.03. 21:48) Látogatók
  • Simone Lewis: Mű-kemény. Ha igazán kemény lenne, nem tenne ppfflanel inget a fa alá. (2011.01.17. 16:14) Trikó Lord
  • GuloGulo: Dúúrva! Majdnem azt hittem, hogy a Kormányzó Úr, de nem. Amint látom még a nap is mögé bújik. Ami... (2011.01.15. 11:48) Trikó Lord
  • Pásztörperc: Bravó, csak így tovább! Remélem, kitart a lendület... (2011.01.02. 14:18) Betűk az égen
  • Utolsó 20

Betűk az égen

2011.01.01. 23:37 Simon.Péter

Minden képnek megvan a maga története...

A kép (szintén az index címlapjáról) és a története:

 

A most felnövekvő generációk már nem emlékezhetnek a hétfői adásszünetre a tévében, vagy a sztárszki és háccs izgalmaira, mint ahogy nem emlékezhetnek a főút menti tejivóra és a  menzán kapott, nagyipari módszerekkel előállított szocreál menzateára sem, amit mindenki visszasír, holott ma már sokkal drágábban sokkal rosszabb teákat is elő lehet állítani. Hogy mire nem emlékeznek még, arra később visszatérünk, mintegy keretbe foglalva ezt a régi, ám sokak számára igen emlékezetes esetet.

  Egy asszony - a személyiségi jogok tisztelete miatt nevezzük csak Erikának (szül. Némedi Erika, 1949. nov. 14-én Debrecenben, lakhelye Bp., 13.ker. Kovátsovics u. 9. 4/9 (17-es kapucsengő)) - úgy határozott, hogy elég volt a kommersz ételekből, valami újat akar. Elővett egy nagy fazekat és összeszedett jónéhány hozzávalót, egy-két máshozvalót is, de azokat aztán eltette, majd munkához látott. A krumplipucoláshoz használt vizet épp készült kiönteni az ablakon, amikor felnézett az égre és betűket látott kirajzolódni a kis cumulus humilis típusú felhők között. Egészen meglepődött. Talán betűz a nap? - morfondírozott, de ilyesmi csak a rossz viccekben fordul elő, úgyhogy ezt elvetette. Még ki sem kelt, amikor meglátta, hogy az emberek az utcán mind a különös jelenséget nézik álmélkodva, volt olyan is, aki igazán mélkodott és izgatottan mutogatnak az égre.

 Erika (szem. ig. sz.: HJ256974) szájtátva bámulta a jelenséget az ablakból. A betűk lassan remegtek az égen, és mintha emelkedtek volna. Ennyi épp elég volt Erikának (anyja neve Baják Viktória), hogy mindezt elújságolja a szomszédnak is. Letette a lábost, átcsengetett a szomszédba. Senki nem jött ajtót nyitni, de észrevette, hogy résnyire nyitva van, hát belökte és óvatosan bement.

- Haló! Itt vagytok? - kiabálta be a szobába, de nem jött válasz. A konyhában egy fazék leves bugyogott a tűzhelyen, a gáz égett alatta, az ablak nyitva volt. Elzárta a gázt és az egy lépésnyire sem lévő nyitott ablakhoz hajolt. Az emberek felhördültek (ekkor készült a rendkívüli felvétel), ugyanis a betűk lassan ereszkedni kezdtek. Erika (17-es kapucsengő; kicsit hosszan kell nyomni) pedig fura zajt hallott a háta mögül. A leves bugyogása abbamaradt, ugyanakkor fura csobbanásokat lehetett hallani a tűzhely felől. Hallgatózni kezdett, mi lehet; a levesből hallatszottak folyamatosan. - Valaki beleköpött a levesükbe? - töprengett Erika. (ha nem működik a kapucsengő, tessék az ablakot dobálni kaviccsal)

Hirtelen apró mozgást vett észre a leves felett. Egy kis tárgy zuhant, majd eltűnt a levesben egy apró csobbanással. Betűtészták potyogtak vissza a levesbe valahonnan a tűzhely fölül - brit tudósok szerint annyira tartalmatlan ez a tésztaféleség, hogy a gáztűzhely meleg légáramlata képes a levegőben tartani az egyes darabokat. Ahogy lassan visszapotyogtak a levesbe, kikerültek a szárítón lévő krómozott tál által visszavert napfényből, amely a hatalmas árnyékokat rajzolta az égre. Erika (telefonon is lehet hívni, 90/555-1392) végre összerakta, mi történik itt. 

Le volt taglózva a felismeréstől. Hallotta az utcáról a sikolyokat, amint a tömegek menekültek az ereszkedő árnyak elől. Gondolta, hogy szól, nyugodjanak meg, csak néhány árnyék, de látta a tűzhely fölött, hogy már csak az apróbetűs rész van hátra, azzal meg úgyse törődik senki.

 Aztán eltűnt az utolsó lebegő betű is, ami egy 'dzs' volt, most már az összes békésen úszkált a még finoman gőzölgő leves tetején. Miután ez megvolt, Erika hazament.

A most felnövekvő generációk már valószínűleg az akkor méltán népszerű betűtésztára sem emlékezhetnek, amely oly gyakran tette vidámmá és olvasmányossá gyermekéveink étkezéseit.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fotoabszurd.blog.hu/api/trackback/id/tr352553310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pásztörperc 2011.01.02. 14:18:54

Bravó, csak így tovább! Remélem, kitart a lendület...
süti beállítások módosítása