fotoabszurd

Egy fotóból kerekedik egy történet...

Utolsó kommentek

  • Simone Lewis: תודה רבה. עם האהבה הסוכן (2011.02.17. 09:10) 3D
  • GuloGulo: Ez tök jó lett. A szélmalomharcról még olvasnék majd. Leginkább a szabályai érdekelnek. (2011.02.03. 21:48) Látogatók
  • Simone Lewis: Mű-kemény. Ha igazán kemény lenne, nem tenne ppfflanel inget a fa alá. (2011.01.17. 16:14) Trikó Lord
  • GuloGulo: Dúúrva! Majdnem azt hittem, hogy a Kormányzó Úr, de nem. Amint látom még a nap is mögé bújik. Ami... (2011.01.15. 11:48) Trikó Lord
  • Pásztörperc: Bravó, csak így tovább! Remélem, kitart a lendület... (2011.01.02. 14:18) Betűk az égen
  • Utolsó 20

Doktor

2012.03.27. 18:52 Simon.Péter

  Minden képnek megvan a maga története...

Egy fotó, utána pedig a története:

Ezt a fotót én magam csináltam egy tápiószecsői cseppkőbarlang egyik asztalánál. Több asztaltársaság beszélgetett halkan a helyiségben. Az lesz a legjobb, ha a saját szavaimmal mesélem el, mi történt a szomszéd asztalnál.

 

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban. Idő: délután hét óra.

Egyikük megszólította a szemben ülőt:

- Maga vasutas?

- Igen. De zenedét is végeztem. A nagybátyám azt akarta, hogy karmester legyek.

- Ostobaság!

- Nem ostobaság, csak hiányzik belőlem a hajlam hozzá. Inkább rajzolgattam. Így lettem vasutas...

A párbeszéd félbeszakadt, mert belépett valaki a helyiségbe. Ez volt a legfurcsább fiatalember, akit valaha láttak. És ahhoz képest, hogy a nyakát éppen a Krokodil tartotta a kezében, elég nyugodtan viselkedett. Bár lehet az is, hogy megfulladt már, ezért tűrte olyan mozdulatlanul és lehunyt szemmel pillanatnyilag kényelmetlen állapotát a Krokodil roppant tenyerei közé ékelt nyakával. A Hóhérok asztaltársaságával szemben (e társaság pénztárosa volt a Krokodil) látszólag közömbösen, de mégis bizonyos várakozással állt a három Gyóntató.

A "Hóhérok" nevű asztaltársaság állástalan matrózok számára fejtette ki karitatív működését, ami annyiban nem volt teljesen önzetlen, hogy az egyesület tagjai képezték a segélyre szoruló állástalan matrózok zömét. Az asztaltársaság alapjában véve önsegélyező egyesület volt, a szónak abban a szoros értelmében, hogy önmagukon segítettek, tekintet nélkül a célra vezető eszközökre, legyen az feszítővas vagy kés.

A következő pillanatban a fiatalember nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána.

Aztán a fiatalember felállt és elindult. Ekkor készítettem a képet. Elhatároztam, hogy felesleges tovább várnom, Kvasztics doktor ma este már nem fog zongorázni. Az is eszembe jutott, hogy nem segít itt már, csak a piócás ember. Ezzel felálltam én is, és elhagytam a helyiséget.

Amikor hazaérve letöltöttem a fotót, akkor döbbentem rá: fényképem alanya nem más volt, mint az igazi Trebitsch.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fotoabszurd.blog.hu/api/trackback/id/tr594344203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása