fotoabszurd

  Minden képnek megvan a maga története...

Egy fotó (az index címlapjáról), utána pedig a története:

Alig fordult egyet az úr 2011. esztengelye, máris nyilvánosságra került ebben az évben az első, több tanú által hitelesített Isteni Csoda, amely megrengette a hívők és hívetlenek kicsiny, hatmilliárdos közösségét.

Mostantól fogva köztudott, hogy az évnek ebben a szakában a postások nem szívesen kelnek útra. Hideg, szeles és csapadékos az időjárás, az utak havasak, akkor csúsznak, ha nem vasak, akkor jegesek, de mindenképpen veszélyes rajtuk kerékpározni. Márpedig a postás arról ismerszik meg, hogy kerékpározik. A legújabb genetikai kutatások szerint minden postás örökölt génkészletében jelen van egy kerékpárgén, amely, ha dominánssá válik az egyed fejlődése során, kifejlett kerékpár alakul ki a postás alsó részén.

A kutatások azt is kimutatták, hogy a kerékpárral nem rendelkező, ám postásnak tűnő egyedek vagy genetikailag mutálódtak, vagy - és ez a valószínűbb - nem is igazi postások. Ha ilyet látunk, mindenképp meneküljünk el előle, mert egyesek nagyon veszélyesek. A kerékpárgén hiányában szenvedő postás lét  legtöbbször agresszív viselkedéssel és - eddig felderítetlen okból - zsebre dugott bal kézzel jár együtt.

A téli időszakban a valódi postások tehát nem szívesen ugyan, de ezernyi veszéllyel dacolva kerékpároznak. Így volt ez egy kicsiny, dumán túli városban, Detroitban is egészen a közelmúltig. Észrevették ugyanis, hogy egy ottani postás jókedvűen, nyárias öltözékben dolgozik egész nap. Utánajártak a dolognak és kiderült, hogy amerre járt, kiderült. A fagy megszűnt, egyik pillanatról a másikra kizöldültek a fák, elolvadt a hó és nyáriasan meleg idő lett. Arra is fény derült, hogy ez csak a postás előtti és utáni, nagyjából egy-egy kilométeres útszakaszon igaz, előtte és utána marad a fagy.

Az természetes volt, hogy a postást a kollégái nagyon kedvelték, hiszen, ha lehetett, úgy tervezték meg az útvonalukat, hogy a lehető legtöbb közös szakasza legyen a jóidőt hozóéval. Egyedül egy közeli jégpálya üzemeltetője nem szeretett újabban leveleket kapni.

Amint ez kitudódott, világszenzáció lett. A helyzet komolyságára való tekintettel brit tudósok is megvizsgálták a leveleket, amiket bedobott, az újságokat és nyugdíjszelvényeket, amiket kihordott, de semmi különöset nem találtak. Az egyetlen logikus magyarázat az volt, hogy isteni csoda minősített esete forog fenn, hogy majd' beleszédülnek. Az összes létező és még csak ötlet szintjén létező egyház a magáénak követelte a csodát, mondván, nélkülük mindez nem jöhetett volna létre, a számlaszámuk pedig a következő...

Emiatt lépten-nyomon papok jelentek meg a közutakon, hogy megáldják a postást és az őt követő postás kollégákat,  tévéstábokat, hajléktalanokat, vizsgálódó tudóscsoportokat és egy tisztázatlan körülmények között a konvojhoz csatlakozó villalakót. Ettől az egyházak rögtön a sajátjukénak érezhették a jelenséget. (egy ilyen áldáskor készült a felvétel, december 22-én, amikor az országban -19 fok volt az átlaghőmérséklet)

Az újév egyik hétfő reggelén aztán a postás nem jelent meg a munkahelyén. Aggódó tömegek várták, de nem jött. Felhívták telefonon, de nem jött fel. A következő napon sem, se azután. Eltűnt. A ház, ahol lakott üresen áll, a telefonját nem veszi fel, talán kamera sincs nála, hogy felvegye, nem ad azóta hírt magáról. A rendőrség és Semjén Zsolt együttes erővel keresik azóta is. Talán elege lett a népszerűségből, talán valóban isteni csoda volt, nem tudni.

Aki esetleg látta, küldhetne egy emailt...