fotoabszurd

Minden képnek megvan a maga története...

Egy fotó (az index címlapjáról), utána pedig a története:

A hatvanas évek végén egy amerikai farmer érdekes jelenségre lett figyelmes a földjén. Egyik percről a másikra hatalmas förgeteg támadt, de az utolsó pillanatban a tizenhatoson belül sikerült  bravúrosan szerelnie, így, nem történt baj. Egy földrésszel arrébb és mintegy negyven évvel később viszont egészen másfajta érdekesség ütötte fel a fejét, már amennyiben egy érdekességnek van feje, ráadásul fel is tudja ütni komolyabb sérülés okozása nélkül.

 Egy meteorológushallgató - nem túl izgalmas dolog meteorológust hallgatni, de valakinek, ugye, ezt is meg kell csinálni - bandukolt hazafelé, amikor eszébe jutott egy Nagy Ötlet. Hamar elfelejtette, de ne bánjuk, mert ugyan, miféle ötletei lehetnek egy ilyen ... szóval nem nagy kár azért az ötletért, de tényleg! Éppen az ötletén morfondírozott, illetve azon, hogy mi is volt az, amikor az egyik kirakatban meglátott egy kabátot. Jó szabású, tavaszias széldzseki volt, a közepét nyilván kispórolták belőle, de ami megvolt, azt tetszetősnek gondolta. Annak ellenére, hogy halvány kékes színben pompázott, meg is vette hatezerháromszáz forintért, aminek a történet szempontjából ugyan semmi jelentősége, de a tények makacs dolgok és nem tudom kitörölni innen... 

Ment hazafelé az új kabátjában, pedig még nagyon új szaga volt, és azon morfondírozott, hogy vajon miért van a zsebében egy oposszum. Lehet, hogy nem is oposszum volt, de hogy ott volt, afelől semmi kétség és semmi bizonyítéka nem volt arra, hogy nem egy oposszum az. És ekkor jött az Aznap Már A Második Nagy Ötlet. Az oposszumot meg kell tanítani a szuahéli nyelvre, ez lesz ám a világszám! Egy kezén meg tudta volna számolni,  hogy hány szuahéli nyelvet ismerő oposszum van a világon.

Gondolatban már el is költötte a szuahéliül beszélő oposszumával keresett pénzt, amikor az oposszum lehúzta a zseb zippzárját és kissé rosszalló tekintetet lövellve új gazdája felé kinézett a nyíláson. (ekkor készült ez a szemfüles, orrlábas fotó) Körbeszaglászott. A meteorológushallgató megállt és érdeklődve figyelte, mi fog történni a zsebében. Hallatszott a halk szimatolás, miközben az oposszum felfelé pislogott. Egyszer csak megállt és hegyezni kezdte a bajszát határozottan északnyugati irányba. Aztán szimatolt még kettőt hirtelen és újból hegyezte a bajszát, ami pedig már addig is rendkívül hegyes volt.

- Dhoruba - mondta az oposszum, majd visszabújt jó mélyre és magára húzta a zippzárt.

 A meteorológushallgató nem tudta mire vélni, továbbindult és tovább morfondírozott. Már morfondírozott legalább másfél, de lehet, hogy két kilogrammot is, amikor megdördült az ég, pár perc múlva pedig zuhogni kezdett az eső. Futva menekült egy buszmegállóba.

Lerázta magáról a vizet és finoman elhúzta a kis zseb zippzárját. Az oposszum már sehol sem volt. Pánikszerűen körbelapogatta a dzsekit, majd kiforgatta az összes zsebét. Az oposszum sehol sem volt, már csak egy posztoposszum volt csupán.

A meteorológushallgató szomorúan kinézett az esőbe és úgy érezte, ma elszúrta az életét. És sejtelme sem volt róla, hogy az oposszum pedig megmondta...

( címkék abszurd elvont  humor foto fotoblog )